Régi filmekkel nem árt, ha óvatos az ember, mert kevés állja ki az idő próbáját. Több évtized elteltével a korhoz kapcsolódó utalások kevésbé érthetőek, a színészi játék sokszor erőltetettnek hat, és a tempó is lassú a mai akciófilmeken edződött néző szemének.

Vannak azonban kivételek. Ilyen a Zorba, a görög. Bár jövőre lesz félévszázados, a film végig leköti figyelmünket, és egy pillanatig sem érezzük porosnak, vagy avíttnak. Ebben bizonyosan szerepet játszik Mikis Theodorakis csodálatos zenéje, de az is, hogy a történet örök érvényű, nagy kérdéseket feszeget: az erény, a szabadság és a halál gondolatait. Nem utolsósorban pedig a pozitív gondolkodás mindent elsöprő fontosságát.

Pozitív gondolkodás görög módra

A sztori. A Nikos Kazantzakis önéletrajzi ihletésű regényéből 1964-ben készült Zorba Krétán játszódik, ahova hosszú távollét után érkezik vissza Basil, az angol író. Görög származású apja egy lignitbányát hagyott rá, ezt szeretné komoly vállalkozássá felfuttatni.

Az úton találkozik Zorbával, a szertelen, öntörvényű – „akárhova megyek, mindenhol grimbuszokat csinálok” – világcsavargóval, akit felfogad maga mellé afféle mindenesnek. A valós világban idegenül mozgó író és a bohém, csupa szív görög különbözőbbek nem is lehetnének, de talán pont ezért hamarosan közeli barátságba kerülnek.

Zorbától az író megtanulja, hogy mi is az a pozitív gondolkodás: mindig az élet napos oldalát kell nézni. A mindig optimista görög örömében és bánatában is egyet tesz: táncol. Amikor a városba küldik beszerző körútra, az összes pénzt elveri, de mindenkinek hoz ajándékot. Bármibe is kezd, mindent intenzíven és teljes odaadással csinál.

Basilnek Zorba nem hoz szerencsét. Először a bánya omlik be, aztán a görög világmegváltó ötlete, a fakitermelő vállalkozás is befuccsol. A rönkfa szállítására a hegyoldalba épített drótpálya mindenestül összeomlik, maga alá temetve az író összes megtakarított pénzét.

Az író azonban kap cserébe valami sokkal fontosabbat: elsajátítja az életigenlés – a pozitív gondolkodás –  filozófiáját. A romok alatt már ő javasolja: „Táncoljunk!”

És itt a filmtörténet egyik klasszikus jelenete következik: a két üres zsebű férfi a tengerparton egy őrült szirtakit jár, teljesen megfeledkezve a percekkel korábban történt katasztrófáról. Hiszen ahogy Zorba mondja: „Ha tele van, mit tehet mást az ember? Táncol.”

Nem a körülmények számítanak

A Zorba, a görög nem filmvígjáték, hanem kőkemény dráma. A kis krétai faluban, ahol Basilék megszállnak, nehéz az élet; az emberek mindennapi cselekedeteit a sok évszázad alatt megcsontosodott erkölcsi normák határozzák meg.

Ebbe azonban éppúgy belefér a magát senkinek nem adó szép özvegyasszony brutális meggyilkolása, mint az örökös nélkül meghalt francia panziótulajdonos lakásának teljes kifosztása, amiből a falu apraja-nagyja kiveszi a részét – „úgyis az állam tenné rá a kezét”.

Ebben a légkörben nem könnyű pozitívnak és optimistának lenni, ám Zorba pontosan ezt teszi. Tanításai a konzervatív angol környezetben nevelkedett Basil számára a pozitív gondolkodás felé, egy teljesen új világba nyitnak kaput: „Túl sokat töpreng, uram, az a maga baja. Az okos emberek meg a szatócsok mindig méricskélnek.”

Aztán a film végén elhangzik a kulcsmondat, ami összegzi Zorba filozófiáját: „Megvan magában minden, csak egy kis őrültség hiányzik. Különben mi értelme van az életnek?”
Vagyis: a sok munka rendben van, de mellette azért ne felejtsük el élvezni az életet.

Pozitív gondolkodás = Zorba = Anthony Quinn

A film Anthony Quinn jutalomjátéka. A mexikói származású amerikai színész ekkor volt pályája csúcsán, és Zorba szerepét mintha csak neki írták volna. Mádi Szabó Gábor tökéletes szinkronhangjával egyedi, megismételhetetlen moziélmény az alakítása. Olyannyira, hogy a premier után Quinn azonnal megkapta a görög kormánytól az állampolgárságot (!).

A többi színész és a rendezés is kiváló, de Quinn alakítása mellett haloványnak látszanak. A film úgy kerek, ahogy van, ezt a 7 Oscar-jelölés is mutatja. Hármat ebből meg is kapott (legjobb női mellékszereplő, díszlet, operatőri munka).

Hogy nem mind a hetet, annak az az oka, hogy abban az évben jött ki a szintén korszakos My Fair Lady, és elvitte az Oscart a legjobb film, rendezés (George Cukor) és férfi főszereplő (Rex Harrison) kategóriákban. Anthony Quinn sem nyert így, bár korábban már kétszer sikerült hazavinnie az arany szobrocskát.

A film a www.rottentomatoes.com lapon 86%-os (kritikusok) és 87%-os (nézők) értékelést kapott, a www.port.hu portálon pedig 9,6 -os – maximum közeli – osztályzatot ért el a tízes skálán.

Pozitív Mozi-izom értékelés:

Inspiráció: 10/10

Színészi játék: 10/10

Rendezés: 10/10

Forgatókönyv: 10/10

Végső verdikt: 10,0

———————————————————————————————————————————–

A Zorba a filmtörténet egyik klasszikusa, a magam részéről akárhányszor képes vagyok megnézni. Mindig érdemes elővenni, ha egy kicsit fókuszt veszítünk az élet forgatagában.

Számomra ez a pozitív gondolkodás oktatófilmje. Aki megnézi, az megspórolja magának egy könyvtárnyi személyiségfejlesztő irodalom elolvasását, ugyanis Alexis Zorbánál senki nem tudja jobban megtanítani nekünk a pozitív attitűd fontosságát:
„Táncolni kell, Uram! A zene majd csak megjön valahonnan!”