Weisz Erik 1874-ben született Budapesten. Miután családjával kivándorolt Amerikába, az ambiciózus fiú szédületes karriert futott be Harry Houdini néven, mint bűvész és szabadulóművész. A világhírű illuzionista 52 évesen halt meg, és halála ugyanolyan volt, mint az élete: különös és egyedi.

Amikor Houdini azzal dicsekedett, hogy hasfala bármekkora ütést kibír, egy elsőéves egyetemista, Jocelyn Whitehead minden előzetes figyelmeztetés nélkül négy hatalmas ütést mért az illuzionista gyomrára. Vakbele valósággal „szétrobbant”, és a szövődményként fellépő hashártyagyulladás Houdini 11 nappal későbbi halálához vezetett.

Houdini esete jól példázza a felkészülés fontosságát. Ha a környezetünk eseményei váratlanul érnek minket, akkor ennek katasztrofális következményei lehetnek életünkre.

Ha a világ lassan változik, akkor bőségesen van idő az alkalmazkodásra. Amikor azonban annyira felgyorsul a változás tempója, mint napjainkban, akkor folyamatosan „képben kell lennünk”, és azonnal reagálnunk kell.

De miben is áll ennek a felgyorsulásnak a lényege? Az emberiség írott történelmének 6000 évéből az első 5700 év alatt a változások rendkívül lassan zajlottak le; ha valaki beleszületett egy élethelyzetbe, halálakor nagy valószínűséggel ugyanolyan körülmények között élt, legfeljebb az emberek cserélődtek ki körülötte.

Az elmúlt 300 évben ez radikálisan megváltozott. A változások tempója elképesztően felgyorsult. Míg korábban hosszú idő állt rendelkezésre az alkalmazkodáshoz, ma csak egy dolog állandó: a változás.

Az én generációm az ipari társadalom korában született, a szolgáltatási szektor robbanásszerű fejlődésének idején nőtt fel, felnőttként átélte az információs kor kezdetét – Commodore 64, ZX Spectrum, IBM XT, AT -, és még jóval a nyugdíj előtt át kell programoznia magát a Tudásalapú Társadalom kihívásaira.

DIGITÁLIS VILÁGREND ÉS TUDÁSALAPÚ TÁRSADALOM

Az elmúlt 250 év, és különösen a 20. század, bővelkedett a tudományos felfedezésekben. A most formálódó digitális világ azonban nemcsak újdonság, hanem egyúttal korszakváltás is. Aki nem képes alkalmazkodni – személy, szervezet, vagy ország -, az eltűnik a „süllyesztőben”.

A 21. század uralkodó „terméke” az INFORMÁCIÓ lesz. Az elmúlt hatezer évben mindig más volt a domináns árucikk: hosszú ideig a megtermelt élelmiszer, aztán a legyártott fogyasztási javak, és végül a szolgáltatások. A következő korszak a tudásról fog szólni: információkról és ismeretekről. Ez a Tudásalapú Társadalom.

Néhány példa INFORMÁCIÓ értékesítésére:

• Infótermékek változatos multimédiás tartalommal, amelyek egy bizonyos problémára kínálnak megoldást (hogyan vegyünk laptopot, hogyan növeljük önbizalmunkat, hogyan csökkentsük az adónkat, stb.).
• Online oktatóanyagok szoftverek használatáról.
• MLM hálózatok felépítése, ahol nem a termékeladás (főleg nem az előállítás) a fő üzlet, hanem a rendszer működésével és működtetésével kapcsolatos információk.
• Olyan webáruházak, amelyek kizárólag képernyőn megjeleníthető elektronikus tartalmakat értékesítenek, és rendeléstől a fizetésen át a kiküldésig az egész folyamat emberi kéz érintése nélkül zajlik.

LIFETIME LEARNING

Ha fel akarunk készülni a Tudásalapú Társadalom kihívásaira, szemléletünket és gondolkodásmódunkat gyökeresen meg kell változtatnunk. A tudást kell leginkább megbecsülnünk, és biztosítanunk e tudás szabad áramlását.

Az emberiség tudása 3-4 évente duplázódik. Rendkívüli energiákat kell bevetnünk már ahhoz is, hogy a saját szakmánkban kövessük a változásokat. Létszükséglet, hogy az egész életen át tartó tanulás koncepcióját elsajátítsuk.

Nemcsak szakmai területen kell azonban magunkat utolérnünk. A céltáblát menet közben ugyanis elvitték. Azok a – szakmán kívüli – alapismeretek, amelyeket otthon, illetve iskolai éveink alatt megtanultunk, 20. századi környezetre lettek kialakítva. Bármennyire fájdalmas és időigényes, vissza kell menni és újra kell tanulni az alapokat.

Elvileg az iskolákat azért hozták létre, hogy mindezt biztosítsák, és hogy felkészítsenek az életre. Ezt a funkciójukat azonban jelenleg nem képesek betölteni. Az elmúlt 30-40 évben annyira felgyorsultak a változások, hogy az oktatás képtelen volt alkalmazkodni ehhez, és mára végzetesen elavulttá vált; a Tudásalapú Társadalom feladataira való felkészülésre jelenlegi formájában nem alkalmas.

A mai iskolák nem a megfelelő tananyagot tanítják. Én 30-40 éve jártam iskolába. Amit nekem tanítottak akkor, ugyanazt tanítják ma a lányaimnak: matematikát, fizikát, biológiát, kémiát, magyart, történelmet, földrajzot és éneket.

A fenti tantárgyaknak azonban az égvilágon semmi közük nincsen a 21. századi sikerhez és érvényesüléshez. Mit tartalmazna egy valóban korszerű tananyag? Egyrészt a mostani tantárgyakat, csak 20-25%-ra lecsökkentett terjedelemben (kivétel a magyar és az angol), másrészt az alábbiakat:

• kommunikáció,

• emberi kapcsolatok,

• érzelmi intelligencia,

• időgazdálkodás,

• célkitűzés módszertan,

• önmagunk és gondolataink értékesítése,

• pozitív gondolkodás és attitűd,

• egészséges életmód,

• pénzkezelés és

• párkapcsolat.

A cél az, hogy amikor a diák kilép az iskola kapuján, legyen felkészítve az életre. A gyökvonás, a periódusos rendszer és Julius Caesar ebben nem fog segíteni.

A Tudásalapú Társadalom a tanárok részéről is paradigmaváltást igényel: a feladat nem csupán az ismeretanyag megtanítása, hanem

• magas önbecsülésű,
• a mindennapi élet kérdéseiben eligazodó,
• önállóan gondolkodni és tanulni képes

felnőttek új generációinak kinevelése.

Nem tudjuk milyen tudásra lesz szükség a jövőben, ezért nem is lehet ezt előre megtanítani.
A tanulás képességét kell a jövő nemzedékeinek átadni. Ha megtanítjuk a gyerekeket a tanulás szeretetére és a tanulás módszertanára, akkor MINDENT képesek lesznek megtanulni, amire életükben valaha szükségük lehet.

Megjelent az MLM Magazin 2012/6. számában.