Szadisztikus-szarkasztikus nehéz ember
A problémás emberekkel foglalkozó szakirodalom a teljes népességen belül 10-15%-ra teszi a nehéz emberek arányát. Ez nemzetközi adat, becslésem szerint Magyarországon ez a szám valahol 30-35% környékén lehet, tehát minden harmadik ember ebbe a kategóriába esik.
Vagyis a családodban, a munkahelyeden, a szomszédaid vagy a barátaid között három emberből egy a nehéz ember, és valamilyen módon problémát fog neked okozni. Valahol tudat alatt szerintem mindannyian érezzük, hogy ez így van; körüllengi az egész országot valami megmagyarázhatatlan belső feszültség, csak egy szikra kell, és rögtön robban.
A háttérben – valahol mélyen a kollektív tudatalattiban – az önbecsüléshiány áll. A mindennapok szintjén ez a problémás viselkedésben jelenik meg, pszichológus-nyelven szólva: így manifesztálódik. Ezt csak egyszer kell megérteni és elfogadni; a gyógyulás ezzel 50%-ban már meg is történt.
Az egyik ilyen kollektív rémálom a Trianonnal kapcsolatos, máig feldolgozatlan frusztráció. Ha magyar vagy, ezt nem kell magyarázni. Kétségkívül fájdalmas kérdéskör.
A probléma azonban nem a probléma. Közel 100 évvel ezelőtti eseményről van szó, ideje lenne már elengedni. Megtörtént, hát megtörtént. Tedd fel magadnak a kérdést: ha 3x nagyobb lenne az ország, akkor jobban éreznéd magad a mindennapokban? A kettő között nyilvánvalóan nincsen összefüggés.
A probléma itt is az önbecsüléshiány. Nem érezzük magunkat értékesnek, tehát arra gondolunk, hogy ha lenne egy nagyobb és erősebb országunk, akkor mennyivel többek, szebbek és jobbak lennénk. Csakhogy ez nem így működik. Ha valaki nem érzi magát értékesnek MOST – úgy ahogy most van, „tokkal-vonóval” -, akkor külső dolgok nem fognak segíteni.
A fenti kis kitérő után kanyarodjunk vissza a nehéz emberek témájához! Az első lépés az, hogy megtanuljuk beazonosítani őket. Nézzük először a veszélyes nehéz emberek 8 típusából az elsőt, a szadisztikus-szarkasztikust!
A szadista az az ember, aki mások kínzásában talál örömet. A szarkasztikus jelentése: rosszindulatú, gúnyos viselkedés. A szadisztikus-szarkasztikus nehéz ember tehát mások hibáinak, gyengeségeinek kifigurázásában leli örömét.
Néhány példa. Vastagon a beszólás, utána a humorral semlegesítő mondat. Zárójelben odaírtam az igazi gondolatot is. Ez az, amit tényleg gondol.
1. Jó ez a ruci! Úgy turkáltad?
Csak viccelek!
(Iszonyatosan nézel ki ebben, mindjárt kidobom a taccsot.)
2. Vegyél még egy sütit! Ennél dagadtabb már úgyse leszel.
Csak hülyéskedek, ne vedd komolyan!
(Úgy nézel ki, mint egy disznó.)
3. Ez egy kismamaruha?
Jól van na, csak vicceltem, ne szívd úgy mellre!
(Hihetetlen, hogy ennyire nincsen ízlésed.)
4. (Új kocsi láttán) Mi van, bankot raboltál?
Csak viccelek!
(Nem hiszem el, hogy már megint új kocsit vettél magadnak, én meg már öt éve ugyanazzal a tragaccsal járok.)
5. Kellemes zöld színed van! Hányni is fogsz?
Bocsi, csak egy buta poén volt!
(Öregem, úgy nézel ki, mint egy rákos múmia.)
6. Persze, nevezz csak be! Utolsónak is kell lenni valakinek.
Csak vicc volt, persze hogy érdemes megpróbálni!
(Kutyaütő lúzer vagy, akármit csinálsz.)
Freud írja valahol, hogy nincsenek viccek, csak az IGAZSÁG. Ugyanez egy belga közmondásban: „Vedd véresen komolyan, amit részegen mondott neked valaki!”
A szadisztikus-szarkasztikus nehéz ember ellenségesen, negatívan viszonyul hozzád, de nincs bátorsága ezt nyíltan bevallani. Ehelyett „beszól”, gyorsan utána azonban hozzáteszi: „Csak vicceltem!” Ez a technika lehetetlenné teszi, hogy védekezz ellene, mert akkor „nem érted a viccet”.
Miért csinálja? Élvezi, ha rámutathat a hibáidra, a problémáidra és emberi gyengéidre, mert így többnek érezheti magát, és átmenetileg helyére zökken sérült önbecsülése.
A kezelés technikáit majd a típusok részletezése után fogjuk áttekinteni. Fogod élvezni, ha odaérünk, mert olyan eszközöket fogsz kapni, amivel úgy játszhatsz ezzel pszicho-Quasimodoval, mint macska az egérrel.
Elöljáróban csak annyit: ha valaki azt mondja: „Csak vicceltem!”, azt vedd MINDIG véresen komolyan! Soha ne nevess ezeken a poénokon, mert itt a bőrödre megy a vásár! Ne is hallgass! Nevetés vagy hallgatás = beleegyezés és behódolás.
A következő bejegyzésben a nehéz ember egy másik archetípusával, a Verbális Tankkal fogunk foglalkozni.
Londonban a helyiek sokszor, így kommunikálnak a külföldiekkel. Ez a módja, hogy az udvarias, a társadalom által megkövetelt, korrekt keretek között is tudják utálni a bevándorlót. Nem mindenki, nem általános, de én személy szerint sokszor tapasztaltam már ezt. Ez nem azt jelenti, hogy mind nehéz ember lenne, de így mutatják ki az ellenszenvüket a külföldiekkel szemben. Érdekes cikk, a Trianonos résszel is teljesen egyetértek.
Kedves Tibor!
Mi a helyzet azokkal az emberekkel akik tényleg csak poénkodnak az ilyen beszólásokkal? Tehát nincs mögöttes gondolat csak ugratásképp mondja ezeket.
Nincs olyan, hogy csak poénkodás, tudat alatt mindig a valóságot mondja ki (amit gondol róla). Freud mondta, hogy nincsen vicc, csak a tények. Így kerüli ki a konfrontációt, ugyanakkor a gőzt is kiengedte. Üdv, Tibor
A mi a szájunkon kijön azt szólja a szív!! Minden viccnek a fele sem tréfa!!