[R.I.P. Buzánszky] Összeállt a mennyei Aranycsapat
Múlt héten elment a legendás dorogi jobbhátvéd, Buzánszky Jenő, az Aranycsapat utolsó élő tagja is. A mennyei bajnoksághoz összeállt tehát újra a valaha volt legjobb magyar futballcsapat; valószínűleg ott sem lesz legyőzőjük, mint ahogy a földi meccseken sem volt négy hosszú évig az ötvenes évek első felében.
Amikor tízmilliós nemzetünk fiai – és lányai – világra szóló sikereket érnek el, mindig elgondolkozom, hogy vajon ki vagy mi állhatott a háttérben. Puskásék esetében általában kész a válasz: hát persze, így könnyű, hat világklasszissal (Grosics, Bozsik, Hidegkuti, Czibor, Kocsis, Puskás) bármely csapat sikert aratott volna.
Sebes Gusztáv, a szövetségi kapitány
Pedig ez egyáltalán nincs így. Az Aranycsapat nem a sztároknak köszönhette a sikerét, hanem a Sebes Gusztáv által kialakított, forradalmian új taktikai rendszernek. A kor két meghatározó csatára, Szusza Ferenc (462 bajnokin 393 gól!) és a korábban 20 válogatott meccsen 29 gólt szerző Deák „Bamba” még a keretbe sem tudott bekerülni, mivel nem passzoltak bele ebbe a rendszerbe.
Nem akarom halálra untatni a foci iránt kevésbé lelkesedőket, a lényeg röviden annyi, hogy Sebes (1) a korábbi merev WM felállásból hátravonta a középcsatárt, Hidegkutit, és (2) a játékosoknak megengedte, hogy becikázzák az egész pályát (persze nem mindenkinek, és nem mindig, csak amikor a taktika azt indokolta).
Az eredmény: az angolok elleni 6:3-ból Hidegkuti a Wembley-ben 3 góllal vette ki a részét. Az angolok úgy szaladgáltak össze-vissza, mint kicsi lánykák tavasszal a virágzó réten; egyszerűen nem találták a taktika ellenszerét. A pesti visszavágó még súlyosabb volt: az angolok egy hétre jöttek, de haza hét-eggyel mentek (a korabeli pesti vicc szerint :-).
A szurkoló csak a felszínt látja, és azt hiszi, hogy a klasszisjátékosok határozzák meg a sikert. Az persze segít, ha a csapatban van egy Cristiano Ronaldo, de Portugália milyen eredményt ért el Ronaldoval? Társak is kellenek, és egy jó háttérrendszer. Olyan, ami megvan a Realban.
Csodatevő rendszerek
Másik példa. Sztárok ahhoz kellenek, hogy eladjanak egy filmet, de a minőséget a forgatókönyv és a rendező határozza meg. Mindehhez az anyagi hátteret a producer teremti elő. Ez utóbbi személyét általában nem is ismerjük, de ez az a háttérrendszer, ami Hollywoodot naggyá tette. A végeredmény: függetlenül attól, hogy szeretjük vagy nem szeretjük, ma az egész világ amerikai filmeket néz.
A focihoz „mindenki ért”, és filmeket kritizálni is mindenki tud, de a legtöbben csak a megértés felszínét karcolják meg. Ugyanez vonatkozik az életre általában is. Azt hisszük, hogy a sikerhez elég a tehetség, meg az, hogy jó helyen legyünk a jó időben, pedig az igazán jelentős eredmények csak rendszerek megalkotásával és azok hatékony működtetésével érhetők el.
Rendszerek használatának ezek a fő előnyei:
- Automatikussá válik a folyamat.
- Lesz energiánk a kreatív részletek kidolgozására.
- Nem felejtünk el egyetlen fontos lépést sem.
- Sokkal rövidebb idő alatt végzünk a feladattal.
- Magasabb minőségű lesz az elvégzett munka.
- Nem halogatjuk a teendők elvégzését.
- Kisebb a hibázás lehetősége.
- Kevesebb energiát igényel a folyamat.
- Könnyebben jön létre a flow.
Ha tehát elakadsz bármilyen területen, vagy egyszerűen csak sikeresebb szeretnél lenni, ez a megoldás: alakíts ki életed minden területén rendszereket, és eredményességed ugrásszerűen meg fog nőni. Üzletben, politikában, sportban és a privát életben is működik ez a módszer.
Remélem még megérem, hogy majd jön valaki, aki felismeri ezt, és Sebes Gusztáv nyomdokain járva összerak egy új Aranycsapatot. Addig is marad az emlékezés Puskásra és a legendás, aranylábú tizenegyre, akik ma már mindannyian együtt kergetik a labdát a mennyei futballpályán. R.I.P. Jenő Bácsi!