Gyerekkorunkban még minden lehetséges. December elején jön egy nagy szakállú bácsi piros ruhában, és csokit osztogat, Karácsonykor jön a Jézuska, akit ugyan még sohasem láttunk, de biztos létezik, mert megbízhatóan szállítja azt a rengeteg ajándékot minden évben. Aztán ott a Nyuszi, meg a manók, és a gonosz boszi, aki anya szerint olyan, mint a szomszéd néni, szóval szép kerek a világ és nincsenek korlátok.

Tele vagyunk álmokkal és tervekkel. Körbeutazzuk a földet, Nobel-díjat kapunk, foci VB-döntőn mi lőjük a győztes gólt, még hisszük, hogy „a távolságot, mint üveggolyót, megkapod; óriás leszel”. A jövő szép és ígéretekkel teli.

Aztán valami megváltozik valamikor 12-13 éves korunk környékén. A világ elkezdi lenyesegetni a szárnyainkat, és megtanítja a kockában gondolkodást, mint a felnőtt élet nélkülözhetetlen alapkellékét. A végtermék: a kockaember, aki nem képes a kockán kívül gondolkodni.

Mi ez a kocka? Az önkorlátozó hiedelmeink, amelyekről azt hisszük, hogy az a valóság. Riadtan nézünk  a krokodiloktól hemzsegő folyóra, és bár vágyunk eljutni a túlsó partra, visszatart a félelem. Hiába ordítja a másik oldalról az a néhány, aki átjutott, hogy csak gumikrokodilok, nem hiszünk nekik. Íme hat kocka, hat tipikus önkorlátozó hiedelem:

1. Nem vagyok elég tehetséges.

Pedig az vagy. A 21. század az érzelmi intelligencia kora. Ma már túl vagyunk azon, hogy az az intelligens, akinek magas az IQ-ja. Howard Gardner munkái nyomán teljesen elfogadott, hogy mindenki tehetséges a hét intelligenciatípus valamelyikében: verbalitás, logika, térlátás, zene, mozgáskultúra, illetve intraperszonális és interperszonális képességek. Meg kell találnod, hogy mi a TE területed, és abban egész biztosan kiemelkedőt fogsz nyújtani.

2. Nem értek hozzá.

Vagy másképpen: nem ezt tanultam, nem ebben szereztem tapasztalatot, tehát labdába sem tudok rúgni. Ez téves elképzelés, mert valamikor mindenki kezdő volt. Ha valamire affinitást érzel magadban, akkor vágj bele. Ahogy Brian Tracy mondja: „Ha elindulsz a bizonytalanság folyosóján, lehetőség feliratú ajtók fognak megnyílni előtted, amiket nem láttál volna meg, ha a bejáratnál maradtál volna.” Néhány év alatt profivá tudsz válni, tehát jobb minél előbb elkezdeni.

3. Már késő.

Tragikomikus, hogy ezt egy kiváló képességű, 23 éves lánytól hallottam utoljára. Coachként dolgozom ötvenesekkel is, akik sokszor hasonlóképpen gondolkodnak. Néha eltöprengek, hogy honnan veszik az emberek ezt a komplett őrültséget, és mindig arra jutok, hogy ezt a társadalom oltja belénk.

A helyzet az, hogy soha nincs késő. Amíg van pulzusod, addig teperj, mint a motoregér. József Attila után szabadon: „Mért teperjek? Kiterítenek úgyis! Mért ne teperjek! Kiterítenek úgyis.”  Az élet értelme a belső fejlődés, ahhoz meg soha nincs késő.

4. Majd AKKOR élvezem az életet, ha…

Az emberi élet egyik legtragikusabb vonása, hogy elnapoljuk a boldogságunkat. Majd ha felnövök, ha sokat keresek, ha felépítem azt a házat, megveszem azt az autót, ha felnőnek a gyerekeim, és így tovább halálunk órájáig. A helyzet az, hogy ha most, ebben a pillanatban nem tudsz boldog lenni, akkor külső dolgok nem fognak segíteni. A boldogság egy belső döntés, amit bármikor meghozhatsz, akár most, ebben a pillanatban.

5. Nekem semmi nem sikerül.

Fontos alapkoncepció, hogy a tegnapi önmagad már nem te vagy. Ami veled történt, annak hatására megváltoztál. Ha valami tehát nem sikerült a múltban, abból nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni a jelenre vonatkozóan. Ha fontos neked az a cél, az az álom, akkor fuss neki megint, lehet, hogy most jött el a te időd. Honnan fogod tudni, ha meg sem próbáltad?

6. Nincs időm.

Ha ezt gondolod, akkor itt az ideje felébredni. Nem az időhiány a problémád, hanem az, hogy nem tetted tisztába

• az értékrendedet,
• a céljaidat és
• a prioritásaidat.

Abban a pillanatban, amikor ezt a hármat kidolgoztad, a világ csodálatosan egyszerűvé válik, mert hirtelen ott találod magad a vezetőülésben. És hirtelen megjelenik az idő is, amit addig úgy hiányoltál.

Nézd át ezt a hat önkorlátozó hiedelmet és tudatosítsd magadban, hogy gumikrokodilokról van szó. Az igazán sikeres emberek tudják, hogy ezek a kockák a valóságban nem léteznek, csak mi teremtjük őket, mert a környezetünk azt sugalmazza, hogy így a helyes. Lépj ki a kockából, és menj az álmaid után, mert ez az egyedüli értelmes és emberhez méltó élet. Éld az álmod és az légy, aki vagy!