Mitől leszünk sikertelenek 1. rész
Sok életrajzot olvasok mostanában. Rengeteget lehet tanulni abból, amikor egy ember egész életét egyben látjuk magunk előtt. Nyáry Krisztiánnak az utóbbi években megjelent három könyve (Így szerettek ők 1.2., Igazi hősök) különösen sokat adott, mert ő honfitársainkról írt lebilincselő történeteket, amelyek egy magyar szívéhez azért mégiscsak közelebb állnak, mint távoli földrészen élő sikeres emberekről szóló leírások.
Itt van a legfontosabb, amit tanultam. A sikeres emberek az életüket három pillérre építik: (1) az élet alapvető természeti törvényei, (2) erős morális alapelvek és (3) pozitív sikerspirált eredményező szokások. Amilyen belül, olyan kívül, tehát sikereiket a gondolkodásmódjukból fakadó döntéseiknek, illetve az ezekből kialakított szokásaiknak köszönhetik.
Legalább ennyire fontos azonban, hogy tudjuk, melyek azok a szokások, amik bizonyosan kudarchoz vezetnek. Az alábbiakban 15 olyan szokás következik (két részben), amelyeket a sikertelenek sokszor öntudatlanul is felvesznek, ám a sikeresek – mintha halálos fertőzés lenne – mindenáron elkerülnek:
1. A sikertelenek pontos napirend nélkül élik napjaikat.
Ha a célok és a napi időgazdálkodás között nincsen szoros kapcsolat, akkor a kitűzött célok – mekkora meglepetés! – nem fognak megvalósulni. Hajszálpontosan kell tudnunk, hogy mit akarunk elérni minden egyes nap, mert hosszabb távon ebből áll össze a siker szövete.
2. A sikertelenek tökéletességre törekszenek.
Elmondhatatlanul sokszor hallottam már emberektől ezt a mondatot: „Tökéletesen akarom csinálni, különben bele sem kezdek!” Logikusan hangzik. Mi akkor ezzel mégis a gond? Az, hogy nem a perfekcionizmus a cél, hanem az eredményesség.
Ha a tökéletességet tűzzük ki célnak, akkor folyton a hibákat fogjuk javítgatni, és a „végtermék” soha nem fog elkészülni. Helyette koncentráljunk az eredmények elérésére. Közben fejlődni fogunk – a belső fejlődés az élet végső értelme -, és egyre nagyobb célokat tudunk magunk elé tűzni.
3. A sikertelenek nem „szűrik” a negatív embereket.
Érdekes megfigyelni az életrajzokban, hogy amikor a sikeressé vált írók, művészek, tudósok, stb. rossz társaságba keveredtek, akkor egyre növekvő sebességgel haladtak a katasztrófa felé. Létfontosságú ezért, hogy pozitív, proaktív és sikerorientált emberekkel vedd körül magad, akik arra inspirálnak, hogy nagy dolgokat érjél el, és életedből mindent kihozz, ami potenciálként benne van.
4. A sikertelenek a negatív dolgokra fókuszálnak.
A sikeresek csak nagyon korlátozott időtartamig engedik, hogy negatív gondolataik legyenek (ha engedik egyáltalán). Itt az ok, hogy miért: a negatív dolgokat tapasztalatnak, nem pedig kudarcnak fogják fel. Ha valami nem sikerült, akkor – happy days are here again – találtunk még egy utat, ami nem működik és amit a jövőben el fogunk kerülni. Minél több nem működő dolgot találunk, annál hamarabb fogunk rálelni az igazi sikerhez vezető útra.
5. A sikertelenek végeláthatatlanul rágódnak múltbeli kudarcaikon.
Lásd előző pont. Csak problémák megoldása által tudunk fejlődni, és az első megoldási változat ritkán működik tökéletesen. A sikeres ember nyomja, mint süket a csengőt, és addig nyomja, amíg ki nem nyílik az ajtó.
6. A sikertelenek leragadnak a problémáknál.
Amikor a problémára fókuszálunk, annyira eláraszt a stressz, hogy leblokkolja a gondolkodásunkat. A megoldások valahonnan fentről jönnek – intuíció, isteni szikra, megérzés, ötlet, stb. formájában – a tudatalatti közvetítésével.
A mentális görcs leblokkolja ezt a csatornát, ezért semmi nem jut ilyenkor az ember eszébe (ilyen a vizsgadrukk vagy amikor az írónak nincsen „ihlete”). Mit lehet tenni? A megoldásra kell fókuszálni és egycsapásra minden a helyére ugrik.
7. A sikertelenek rettegnek attól, hogy „mit fognak szólni” mások.
Vagy ahogy egy kedves ismerős mondja, állandóan másoknak puncsolnak :-). A sikeresek nem arra alapozzák önértékelésüket, hogy mások mit gondolnak róluk. Egyszerűen csak mennek a céljaik felé, és közben piszkosul jól érzik magukat :-).
Ráadásul mások véleménye nem is biztos, hogy igaz, hiszen senki sem tévedhetetlen. Legyen tehát stabil értékrended, motiváló céljaid és menj a saját utadon, mert ekkor nem fog érdekleni, hogy mit mondanak rólad mások.