Amikor ma végignéztem az Origo főcímeit, azt hittem, a szemem káprázik. Az oktatási államtitkár arról beszélt egy sajtótájékoztatón, hogy az általános- és középiskolás diákoknak meg kell tanítani a pénzügyi ismeretek gyakorlati alkalmazását. Állítólag a 2013-as nemzeti alaptantervben már szerepelni fognak ezek a változások.

Aki ismeri az írásaimat, az tudja, hogy a jelenlegi iskolarendszer – 22 évet töltöttem benne – nekem olyan, mint Scipiónak Karthágó. Valami egészen újat kellene létrehozni, a régi helyét pedig sóval beszórni, hogy még a pitypang se tudjon kihajtani a helyén.

A jelenlegi iskolák sajnos nem képesek hatékonyan felkészíteni a „kinti” életben történő eredményes helytállásra. Ez a pénz területén sincs másként. Ha jók akarunk lenni pénzügyeink menedzselésében, akkor magunknak kell kitanulnunk a fortélyait.

A pénz marxista (félre)filozófiája

A magyarok többsége számára a pénz NEM jó barát. Vajon mi lehet ennek az oka? Az, hogy a mai felnőtt generációk pénzzel kapcsolatos meghatározó élményei az 1948 és 1989 közötti – szocializmusnak nevezett – kommunizmus időszakára esnek.

Ebben az időszakban az uralkodó ideológia – a marxizmus – szükséges rossznak tekintette a pénz intézményét. A rendszer ideálja a pénz nélküli társadalom volt, amelyben mindenki szükséglete szerint részesedik majd a megtermelt javakból – mohóság és kapzsiság nyomtalanul eltűnik természetesen addigra -, és a pénz feleslegessé válik.

A pénz témakörével kapcsolatos problémáink nagy részét az okozza, hogy alapélményeink ebből a korból származnak, megszerzett ismereteinket viszont egy olyan társadalomban kell alkalmaznunk, ami 100%-osan kapitalista alapelvek szerint működik.

A megtűrt pénz 6 generációja

Magyarországon az ismert történelmi fordulópontok – 1945, 1956 és 1989 – húzzák meg a nemzedékek közötti választóvonalakat, és egyúttal a pénz kérdésével kapcsolatos hozzáállást is.

Ennek megfelelően a magyar felnőtt társadalom hat nagy generációra osztható fel:

1. Az 1927 előtt születettek.

Mint a feleségem 1924-es születésű nagymamája, aki az 1945 előtti kapitalista világban lett nagykorú, ezért pénzzel kapcsolatos gondolkodása még nem torzult. Ennek a nemzedéknek a tagjai azonban ma már kevesen vannak, és akik még élnek, idős koruk miatt visszavonultan élnek, és nem játszanak aktív társadalmi szerepet.

2. Az 1927-1945 között születettek.

Ezt a nemzedéket elgázolta a történelem. Életük során olyan politikai viharokat értek meg és éltek túl, amelyekből a nyugodtabb korokban élőknek egész életükben legfeljebb ha egy jut osztályrészül.

Mivel a Rákosi- és a Kádár-rendszerben szocializálódtak, a torzult marxista pénzfilozófia 100%-osan megfertőzte őket. A hathúszas benzin, a háromhatvanas kenyér, a május elsejei sör-virsli, a filléres lakbér és a balatoni sült hekk iránti nosztalgia ma is aktívan él ebben a korosztályban.

Ezekben az évtizedekben a munka egyenlő volt a munkahellyel, amiért nem kellett küzdeni, és amit nem lehetett elveszíteni. Ha kiléptél a kapun, szabad voltál, és persze bent sem kellett megszakadnod.

Ez a korosztály korán elveszítette az üzleti lehetőségek felismerésének képességét, egyszerűen azért, mert nem volt rá szüksége. A „sikerformula” ez volt: tanulj, szerezz szakmát vagy diplomát, dolgozz keményen, és majd vár az út végén a jól megérdemelt nyugdíj!

3. Az 1945-1956 között születettek.

Ez a beatnemzedék. Gondolkodásában jóval progresszívabb, mint az előző csoport, köszönhetően a dinamikusan pezsgő 60-as éveknek, amit fiatal felnőttként éltek meg.

A nyitottabb gondolkodásmód azonban elsősorban politikai és kulturális vonatkozásokban mutatkozott meg. Pénzügyeiben ez a nemzedék is teljes mértékben alkalmazkodott a kor körülményeihez; már nem akart szárnyalni, csak valahogyan megélni.

„Fertőzöttség” marxista pénzfilozófiával: 75%.

4. Az 1956-1975 között születettek.

Ők a kádári virágkor gyermekei. A hetvenes és nyolcvanas években nőttek fel, amikor a rendszer elérte a benne rejlő lehetőségek korlátait. Zizi, almatábor, Hofi, rádiókabaré, Bors Máté, Kőbányai világos, Szokol-rádió, Omega, Edda, Traubi, Zsiguli.

Pénzügyi ismeretekre ennek a generációnak egyáltalán nem volt szüksége. Mindenkinek fix fizetése volt, a boltokban csak a legszükségesebb áruk, egy bank: OTP, hatféle autó évekig tartó várakozás után, rögzített árak; kinek kell pénzügyi intelligencia?

„Fertőzöttség” marxista pénzfilozófiával: 50%.

5. Az 1975-1989 között születettek.

Ez a korosztály már a rendszerváltozás után járt középiskolába, ami alapvetően megváltoztatta gondolkodását. Környezete és a harmadik csoportba tartozó szülei miatt azonban nem tudta teljesen végigvinni a mentális átalakulás folyamatát.

„Fertőzöttség” marxista pénzfilozófiával: 25%.

6. Az 1989 után születettek.

Az első – pénz szempontjából – „tiszta” generáció. Teljesen kapitalista körülmények között nőttek fel, és tökéletesen tisztában vannak a rendszer működésével.

A régi csapdák helyébe azonban újak jöttek: a fogyasztói társadalom nyomása és az eladósodás, amelyekkel megküzdeni sokszor nehezebb, mint a régi, megkövesedett ideológiai dogmákkal.

******************************************************************************************************************

A pénzügyi ismeretek oktatása tehát ugyancsak időszerű lenne. A jövő évi tanterv azonban legtöbbünkön már nem segít, hiszen – egy hajszállal bár -, de elmúltunk 18 évesek. Aki régebb óta fiatal – mint én -, annak marad az önképzés.

Előbb vagy utóbb el kell sajátítanunk a hatékony vagyonteremtés és pénzkezelés technikáit. A végső cél az anyagi függetlenség elérése, amikor

• semmit nem teszünk kizárólag CSAK a pénz megszerzéséért, és

• semmiről nem kell lemondanunk CSAK AZÉRT, mert nincsen elegendő pénz a zsebünkben.

Az általános iskola nekünk már nem alternatíva; ezt a tananyagot bizony magunknak kell elsajátítanunk.