Aki egy kicsit is otthonosan mozog személyiségfejlesztési témákban, annak a célok témaköre lerágott csontnak tűnhet. „Már megint ezzel jönnek! Tudom, kellenek célok, le kell írni, határidő kell, naponta elolvasni, meg ilyenek. Könyökömön jön ki, mindig ez a célok dolog, nincs valami másik téma, valami új?”

A helyzet talán mégsem ilyen egyszerű. Néhány zavarba ejtő kérdést összegyűjtöttem számodra a célok témaköréből:

• Frissítetted múlt év végén az Álomkönyvedet? Tényleg, VAN egyáltalán Álomkönyved?
• Mi a 10 legfontosabb célkitűzésed idén, amit el szeretnél érni?
• Mi ennek az évnek a fő célja? A célok közül mi az az EGY nagy cél, ami köré ebben az esztendőben az életedet szervezed?
• Megbeszéltétek és egyeztettétek otthon a pároddal a célok egyes területeit?

A legtöbb ember a fenti kérdésekre nemmel válaszol, vagy nem is tud válaszolni. Ezért kell újra meg újra elővenni a célok listáját és átismételni az alapokat.

A Harvardon 1979-ben végeztek egy azóta sokat idézett, reprezentatív felmérést a célok témakörével kapcsolatban. Több mint ezer végzős egyetemistát kérdeztek meg, hogy van-e konkrét elképzelésük, céljuk az egyetem elvégzése utáni évekre.

A következő eredményt kapták:

• 84%-nak semmilyen konkrét célja nem volt („legyen egy jó állásom, aztán majd kialakul”),
• 13%-nak voltak céljai, de  nem leírt formában, és
• 3% rendelkezett csupán konkrét, részletesen meghatározott, leírt célokkal.

A felmérés igazán érdekes része ezután következett. Tíz évvel később – 1989-ben – újra megkeresték őket, hogy megtudják, hova jutottak az életben. Azt találták, hogy a célokkal rendelkező 3% átlagjövedelme közel tízszeresen haladta meg a célok nélküli 84% keresetét.

Az iskolák sajnos mind a mai napig nem vették fel a tananyagba a célok kitűzésének módszertanát. Pedig az egész elférne egy 50 oldalas könyvecskében; a terjedelem táblázatokkal és példákkal együtt sem haladná meg a 100 oldalt.

Ha egy diák úgy kerülne ki az iskolából, hogy már 18-20 évesen tisztában van a célok fontosságával, nem túlzás azt állítani, hogy nagyságrenddel többet tudna „kihozni” az életéből.

Az emberek többsége azonban valamiféle gyerekes dolognak tartja az „álmodozást”. Így gondolkodnak: „A világot nem tudjuk megváltoztatni, legfeljebb azzal próbálkozhatunk, hogy erőnkhöz mérten alkalmazkodunk hozzá!”

Tehetetlen áldozatnak tekintik magukat, ezért „reagáló” üzemmódban élik le egész életüket. Mivel csak homályos elképzelésük van arról, hogy hova szeretnének eljutni, ezért csupán töredékét valósítják meg mindannak, amire igazából képesek lennének.

Pedig földi pályafutásunk a célok elérése érdekében folytatott küzdelemről szól. A célok a teljesítmény kazánjának fűtőanyagai. A célok adnak lendületet, lelkesedést, energiát és motivációt.

Célok nélkül csak sodródunk az életben, mint a hajó iránytű nélkül. Mint az az ember, aki felfelé szalad a lefelé tartó mozgólépcsőn. Úgy érzi, hogy halad, pedig ez csak illúzió: a mozgás nem jelent automatikusan előrejutást.

A következő bejegyzésben azt vizsgáljuk meg, hogy ha a célok ennyire fontosak, akkor hogyan lehetséges, hogy a legtöbb ember mégsem tűz maga elé konkrét célokat.