Európai kultúrkörünkben már 2000 éve a bibliai Aranyszabály – „amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük” – határozza meg az emberi kapcsolatok működését. Mindennapi viselkedésünkbe mélyen beleivódott ez az alapelv, amely meghatározza az illem, az udvarias viselkedés, és általában véve a civilizáltság alapfogalmait.

Nem mindenki fogadja el azonban maradéktalanul a „civilizált viselkedés” alapszabályait. Ők a „nehéz emberek”. Szakértők becslése szerint az emberek 10-15%-a tartozik ebbe a kategóriába. Ők okozzák az emberi kapcsolatokból származó problémáink 80-90%-át.

Az emberi kapcsolatok kezelésének hagyományos és elfogadott módszerei csak akkor vezetnek eredményre, ha a másik ember viselkedése együttműködő és racionális. A nehéz emberre azonban egyik sem jellemző.

A problémás emberek három módon okozhatnak kárt. Egyrészt cselekedeteikkel, másodsorban önbecsülésünk lerombolásával, harmadrészt pedig azzal, hogy fokozatosan átvesszük viselkedésmintáikat, és magunk is nehéz emberré válunk.

A nehéz ember nem alkalomszerűen problémás, hanem ilyen a személyisége. Nem tudjuk megváltoztatni, tehát nekünk kell felvértezni magunkat, hogy ellen tudjunk állni negatív hatásának.

A problémás emberek négy nagy csoportja:

1. Veszélyes ragadozók

Direkt eszközökkel, tudatosan kárt okozva törekednek én nyerek-te veszítesz típusú helyzetek kialakítására.

2. Körmönfont manipulátorok

Céljuk ugyanaz, mint az előző csoportnak, csak közvetett eszközöket használnak.

3. Léleklikvidátorok

Ezeknek az embereknek az attitűdje olyan, mint a rohadt alma, amit ha beteszel egy kosár egészséges alma közé, akkor a többit is megrohasztja.

4. Idegesítő lúzerek

Ők nem veszélyesek, csak rendkívüli módon irritálóak, és ha nem figyelünk, könnyen negatív lelkiállapotba kerülhetünk miattuk.

A problémás embereket én sikergyilkosoknak hívom, mert megölik a lelket, az önbecsülést és a méltóságot. Manipulatív módszereikkel káoszt okoznak életünkben, közelükben defenzívvé, bizonytalanná és feszültté válunk, elveszítjük optimizmusunkat, lelkesedésünket és a világba vetett hitünket.

Végül eljuthatunk akár oda is, hogy megkérdőjelezzük korábban stabilnak gondolt értékrendünket. A következmény: feladjuk céljainkat és álmainkat.

A nehéz ember önmagát nem tekinti problémásnak; ha így lenne, akkor változtatna viselkedésén. Éppen azért vette fel jellemző magatartásformáit, mert megtanulta, hogy az alkalmazott módszerekkel hatékonyan képes elérni céljait.

A forgatókönyv mindig ugyanaz. Célja a másik ember kibillentése lelki nyugalmából, hogy az ne legyen képes logikusan gondolkodni és cselekedni. Az eredmény kettős: egyrészt a toxikus személy hatékonyabban tud így másokat manipulálni, másrészt a pártatlan külső szemlélő nem őt, hanem éppen a lelki egyensúlyából kizökkent másik embert fogja problémásnak látni.

Sajnos nálunk – a magyarok között – jóval több a nehéz ember. A szakirodalom 10-15% körülire teszi nemzetközileg a problémás emberek arányát. Szakértők szerint – saját megfigyeléseim is ezt támasztják alá – nálunk ez a szám 30-35%, ami azt eredményezi, hogy a mindennapokban szép csendesen kikészítjük egymást idegileg.

Az országban rendkívül magas az emberek stressz-szintje, és sokszor csak egy kis szikra kell ahhoz, hogy bekövetkezzen a robbanás. Ha ezen változtatni akarunk, el kell érnünk, hogy egyrészt mi magunk ne legyünk nehéz emberek, másrészt megtanuljuk kezelni a környezetünkben élő sok problémás embert.

Már 26 éve foglalkozom sikerpszichológiával. Ha ma megkérdeznék tőlem, hogy mi a legfontosabb a sikerhez vezető úton, egyértelműen azt mondanám, hogy a sikerkörnyezet, vagyis, hogy ami körülvesz a mindennapokban, az segítse és inspirálja az előrejutásunkat. Ebből a szempontból nézve a nehéz emberek kezelése élet-halál kérdés.