„Többet szenvedünk az elképzelt dolgoktól,
mint a valóságtól.”
Seneca

„Erőt, bátorságot és magabiztosságot nyersz
minden egyes tapasztalatból, amikor
szembenéztél a félelmeiddel, és legyőzted őket.”
Eleanor Roosevelt

Mindannyiunk életében ott van a félelem, ami normális emberi reakció, mert segít megvédeni magunkat a ránk leselkedő veszélyektől. Találkozunk valamivel, amit fenyegetésként azonosítunk. Testünk érzelmi memóriája, az amygdala kiküldi a riasztást: „Küzdj vagy menekülj!”, majd pedig stresszhormonokkal – kortizollal és adrenalinnal – árasztja el a véráramot.

Minden egyéb életfunkció – beleértve az emésztést és a gondolkodást is – takarékra kerül. Szakértők szerint ez már az őskorban így volt. Amikor az ősember meglátta a kardfogú tigrist, nem állt le gondolkozni, hogy megsimizze-e ezt a szép bundás állatot, hanem tepert, amerre látott.

A félelem tehát önmagában véve nem negatív, hanem kifejezetten hasznos: felkészít a nagy erőfeszítést igénylő feladatokra. Kórossá akkor válik, amikor konkrét veszély nem leselkedik ránk, hanem valamilyen esemény bekövetkeztétől rettegünk, és a stresszhormonok tartósan ottmaradnak a szervezetünkben; felborítják érzelmi egyensúlyunkat és tönkre teszik egészségünket.

Nem elkerülni kell tehát a félelem érzését, hanem meg kell tanulni kezelni, és a saját hasznunkra fordítani. Öt ötlet arra, hogy ezt miként tudod megtenni:

1. Nézz szembe a félelmeiddel.

A félelem  – riadalom, aggodalom, szorongás, idegesség, nyugtalanság – érzését érdekes módon meg lehet szokni. Rendszeresen kényszerítsd magad arra, hogy kilépj a komfortzónából, és akkor egy idő múlva már nem lesz annyira rossz érzés, mert megemelkedik az ingerküszöböd. A lényeg az, hogy csináld minél többször, amitől félsz.

2. Azonosítsd be a félelmeidet.

Határozd meg pontosan, hogy mitől tartasz. A legrosszabbak a megfoghatatlan félelmek. Vegyél egy papírt és konkrétan határozd meg félelmeid kiváltó okát. Azt fogod tapasztalni, hogy általában egy, maximum három ilyen ok van. Ha ezt megteszed, az már önmagában le fog nyugtatni..

3. Tudatosítsd magadban, hogy a félelem legtöbbször csak a képzelet szüleménye.

Ha konkrét veszély van, azt általában lehet tudni – lelépek a járdáról és száguld felém egy autó -, de a legtöbb félelem a gondolatainkból származik. Félünk az anyagi problémáktól, a betegségtől, a válástól, stb.

Amikor aggódni kezdesz, valld be a félelmedet; hozd a napvilágra, mert akkor kiderülhet, hogy csak a képzelet szüleménye. Aztán tedd fel magadnak a kérdést: „Mi a legrosszabb dolog, ami megtörténhet?”, és kezdj el dolgozni azon, hogy  a legrosszabb ne történhessen meg.

4. Lesd el másoktól a félelemkezelési módszereiket.

Mindenki fél valamitől, de vannak, aki hatékonyan tudják ezt kezelni. Kérdezz meg másokat, hogy ők hogyan csinálják, olvass sikertörténeteket, szerezz inspirációt abból, ahogy mások kezelték a tiédhez hasonló szituációt. Már az is megnyugtató érzés, hogy tudjuk: van megoldás.

5. Készíts akciótervet a kiváltó probléma megoldására.

Ez a félelemkezelő atomfegyver. Először határozd meg a problémát, és tűzd ki – konkrét, mérhető, elérhető, motiváló, határidős – célként a megoldását. Utána írd fel a megoldási ötleteidet, majd ezekből válaszd ki a legjobb megvalósítási stratégiákat.

Ezután dolgozz ki akciótervet, hozzá mérőszámokat, amikből egyértelműen fogod tudni, hogy megvalósultak-e. Ha ez mind megvan, akkor kezdj el dolgozni a terveden, és a félelmeid el fognak párologni. Ne agyalj, vágj bele, és csak csináld!