A SZEGÉNYSÉGTUDATTAL ÉLŐ EMBER KARRIERT ÉPÍT ÉS VERSENYEZ, A BŐSÉGTUDATTAL ÉLŐ ALKOT ÉS MEGVALÓSÍTJA ÉLETE KÜLDETÉSÉT.

Hoffmann Géza kőbányai munkáscsaládban született. Vonzotta a színészi pálya, de nem vették fel a Színművészeti Főiskolára, ezért a Rózsahegyi Színiiskolát végezte el. Segédszínészként dolgozott Debrecenben, azonban érezte: ez valahogy nem az ő útja.

Paródiákkal és magánszámokkal kezdett haknizni, ebben váratlanul fergeteges sikert aratott. Ekkor vette fel a Hofi Géza művésznevet.

Ha ma megkérdeznénk tíz embert, hogy Hofi mit csinált, tíz különböző választ kapnánk. Mert ő volt A HOFI! Nem lehet műfaji keretek közé szorítani a műsorait, mert külön műfajt teremtett magának.

Ha a színészetet erőlteti, abban a versenyben a futottak még kategóriában végzett volna Darvas, Sinkovits, Bessenyei és a többi korszakos színészóriás mellett. Így azonban Kossuth-díjas előadóművész lett és egy ország kedvence. „Mellesleg” pedig halhatatlan.

Minden ember zseniális egy, maximum két dologban. Ritka a polihisztor, mint Leonardo (nem DiCaprio, hanem da Vinci!), de mindannyian hétköznapi géniuszok vagyunk egy bizonyos területen. „Csak” annyi a feladatunk, hogy megtaláljuk, MIBEN.

A legtöbb ember – 99,99% – mégis azt az utat választja, hogy egy olyan területen tevékenykedik, ahol tolong a konkurencia. Ezeket a területeket úgy hívják köznapi nyelven, hogy szakmák vagy munkakörök.

Miért teszünk így? Mert kényelmes. Ott van a listán a nagy könyvben: villanyszerelő, mérnök, hegesztő, színész, bolti eladó, és így tovább. Tessék, tessék, szabad a választás!

Aki azonban ezt az utat választja, nem a bőségtudat, hanem a hiány érzését tapasztalja meg: túl sok a taxis, néhány vezetői posztra vágyik több száz jelölt, tele van a város virágbolttal, minden betöltetlen állásra iszonyatos a túljelentkezés, és sorolhatnánk. Minden szakmában így van; sok az eszkimó és kevés a fóka.

Logikus a gondolat: EGY torta van, ezért egy emberre csak vékonyka szelet tortácska jut, ezt mindenki beláthatja. Egyszerűen ez a világ rendje.

Hát nem ez. Ha a karriert – és általában véve az ÉLETET – úgy értelmezed, mint annak a küldetésnek a megvalósítását, amiért a Földre születtél, akkor nem fogsz olyan munkakörben dolgozni, amit gyűlölsz, és amiben csak a számlák kifizetése miatt maradsz meg.

A bőségtudat azt jelenti, hogy a magas tudatossági szinten élő ember új „tortát” süt, mert arra az új tortára csak egy ember jut: ő maga. Kövesd Hofit: találd meg küldetésed és abban alkoss maradandót! A bőségtudattal élő emberek mind így tesznek.