A gazdag ember, a szegény halász és az időmenedzsment

Tanmese az időgazdálkodás alapjairól.

A gazdag ember délidőben lemegy sétálni a tengerpartra. Ott meglátja a szegény halászt, aki a csónakja mellett hever, és békésen pipázva szemlélődik. Megkérdi tőle:

– Mondd jóember, miért nem vagy ilyen szép időben a tengeren halat fogni?

– A mai napra már elég a zsákmány.

De a gazdag ember csak erősködik:

– Ha mindennap egy kicsivel többet lennél kint, sokkal több halat foghatnál. A több keresetből vehetnél egy motort a csónakodra, és a mélyebb vizekre is eljuthatnál, ahol nyüzsögnek a halak. Egy idő után talán halászhajóra is telne saját legénységgel, akik helyetted  dolgoznának és neked termelnék a hasznot. Gazdag ember lehetnél, mint én.

A halász felkönyököl és érdeklődve kérdezi:

– És az miért lenne jó?

– Azért, mert akkor igazán tudnád élvezni az életet.

– Miért, mit gondol, most éppen mit csinálok?

Ez a kis történet rávilágít életünk alapvető kérdésére: hogyan kell élnünk ahhoz, hogy igazán boldogok lehessünk?

A mindennapokban természetesnek vesszük, hogy mindig új kihívásokat, feladatokat kell találnunk, amelyek megvalósításán folyamatosan munkálkodunk. Amennyiben elfogadjuk a gazdag ember alapvetését – mindent hozzunk ki a rendelkezésre álló időből -, akkor valamilyen időgazdálkodási szisztémát kell alkalmaznunk. (A munka és a szabadidő viszonyáról ebben a blogban írtunk.)

Az időgazdálkodás négy generációja

A világ egyik legnevesebb időgazdálkodási szakértője Stephen R. Covey. Tőle származik az a négyes felosztás, ami az időgazdálkodási rendszerek evolúcióját mutatja be egészen napjainkig, Covey megfogalmazásában „az órától az iránytűig.” A négy generáció a következő:

1. „Cetlik” (jelkép: post-it)

A nagymamád is valószínűleg ezt a „rendszert” használta annak idején. Működésére az „úszunk az árral” filozófia a jellemző. A legtöbb ember, aki nem az üzleti világban dolgozik, ma is ezzel a módszerrel menedzseli idejét.

Nevét onnan kapta, hogy a lakásban mindenfelé cetlik hevernek, melyeken ott van minden lényeges információ, csak – némi szerencsével – meg kell találni a megfelelő papírfecnit. A szisztémát használó ember úgy gondolkodik, hogy tervezni nem kell, hiszen az élet feladatai adottak. Körülményeinket nem mi teremtjük, legfeljebb csak alkalmazkodni tudunk hozzájuk.

Tervezni ezért felesleges, időgazdálkodásról nem beszélhetünk, maximum az idő „józan paraszti ész” alapján történő beosztásáról.

Ha képes vagy „lekezelni” napi teendőidet, akkor már sikeresnek tekintheted magad.

2. Határidőnapló (jelkép: óra)

A cetliktől szabadulni igyekvő ember legtöbbször határidőnapló vásárlásával lép tovább. Ebben a rendszerben továbbra is az események hatékony lekövetése a cél. A teendőlista belekerül a naptárba, és minél többet pipálunk ki belőle, annál eredményesebbek vagyunk.

A határidőnaplós rendszernek két Achilles-sarka van. Az egyik, hogy a prioritások különösebb mérlegelése nélkül mindent el akarunk végezni a listáról – felírtuk, nem? –, holott esetleg nem is lenne annyira fontos.

A másik gyenge pont, hogy a naptár használata gyakran öncélúvá válik: ami belekerül, azt hajlamosak vagyunk egyfajta „szent tehénnek” tekinteni. Ha a párodtól a hétvégi kirándulás megbeszéléséhez „míting” időpontot kérsz, amit aztán mindketten beírtok a naptárotokba, akkor ez figyelmeztető jel lehet.

3. Tervezési rendszer (jelkép: célfüzet vagy álomkönyv)

Aki ilyet használ, az célok és prioritások alapján működteti az életét. Először meghatározza céljait, majd prioritás szerint ütemezi őket, és csak azután határozza meg napi teendőit.

A tudatosan tervező ember úgy gondolkodik, hogy ő tartja kézben az életét. Szisztematikus gondolkodása azt eredményezi, hogy kevés a tűzoltás típusú feladat az életében, és emiatt megteheti, hogy csak a fontos feladataival foglalkozzon.

4. Alapelvekre és értékrendre épülő időgazdálkodás (jelkép: iránytű)

Ez a legmagasabb szintű időgazdálkodási rendszer, melynek működését Covey részletesen tárgyalja A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása és A 8. szokás című könyvében. Egy ilyen életfilozófia rendkívüli módon leegyszerűsíti életünket, mert értékrendünk iránytűként szolgál az eligazodáshoz az élet bonyolult kérdéseiben.

A TE időgazdálkodásod hányadik generációs? A rendszer, amit használsz, mennyire tölti be a funkcióját? Mennyire vagy vele elégedett? Lehet, hogy itt az ideje a változtatásnak?