Anélkül, hogy a legtöbb emberben ez tudatosulna, folyamatosan beszélünk önmagunkhoz; soha nem áll meg fejünkben a belső monológ. Miközben ezt olvasod, most is zakatolnak a fejedben a gondolatok: vajon jó lesz-e ez a cikk, milyen teendőd van még a mai napra, éhes/szomjas vagy, kit kell felhívni, háztartási teendők, stb.

A belső beszéd minősége alapvető önbizalmunk szempontjából, mert rendkívül nagy a hatása a tudatalattinkra. Rosszindulatú, elítélő, vagy hibáztató szavak negatívan programozzák elménket. A pozitív belső beszéd kialakításában az első lépés az, hogy ezt tudatosítsuk, és megszabaduljunk a negatív dolgoktól.

Hét szó és kifejezés, amit mindenképpen törölj az elmédből, tehát sem a belső beszédben, sem hangosan kimondva ne alkalmazd őket (vagy csak nagyon óvatosan és visszafogottan):

1. DE…

Összetett mondatban a DE felülírja az előtte levő mondatrészt. Például: „Jól áll ez a ruha, DE a kékben még jobban nézel ki.” Fordítás: igazából nem áll jól.

Ha mondasz egy pozitív állítást, és aztán a DE kötőszóval folytatod, akkor csak a mondat második fele lesz érvényes. Ezt a beszélgetőpartnered is tudja, ha pedig magadnak mondod, akkor a tudatalattid is így fogja érzékelni.

2. MEGPRÓBÁLOM…

Vagy próbáld, vagy csináld, ahogy Yoda Mester mondja a Csillagok háborújában. Együtt nem megy a kettő. Aki azt mondja, hogy megpróbálja, az eleve megadja magának a felmentést, hogy ha nem sikerül. Egyszerűen csak mondd azt, hogy „megcsinálom”.

3. MEG KELL…

Ha valamit meg kell csinálni, az nem feltétlenül a saját akaratunkból történik, ezért áldozati szerepet sugall: „Nem vagyok ura életemnek!” Ha így is, úgy is meg kell csinálni, akkor jobban jössz ki, ha kijelentő módban fogalmazol, „kell nélkül”, pl. „bent maradok túlórázni”. Kis különbségnek tűnhet, de óriási mentális hatása avan az attitűdre.

4. HOGY LEHETEK ILYEN…

Ha nem figyelünk, kicsúszhat a szánkon olyan mondat, amivel aláássuk az önértékelésünket, pl. „nem is értem, hogy lehettem ilyen idióta”, „szerencsétlenkedek/bénázok itt össze-vissza” vagy „”de hülye vagyok már”. Minden hasonló mondat üzenet a tudatalattinak, hogy nem vagyunk értékesek, és az önbecsülésünk a béka alá süllyed.

5. BÁRCSAK..

A Hufnágel Pisti szindróma. Példák: „bárcsak fiatalabb lennék”, „bárcsak több időm lenne”, „bárcsak havi 1 milliót keresnék”, stb. Az ilyen megfogalmazás megbánást közvetít a tudatalattinak: „Nem vagyok elég jó!”, és biztos út az önbizalomhiányhoz.

6. ESETLEG (TALÁN)…

Minden, ami feltételes módban hangzik el, határozatlan és bizonytalan lelkiállapotba programozza az elmét, tehát kerülendő. Helyette használj sima kijelentő módot.

7. NEM TUDOK…

Mint a „nem tudok eladni”, a „nem tudok/képtelen vagyok leszokni a dohányzásról” vagy a „semmi értelme, úgysem tudom megcsinálni”. Ennek egy variánsa a NEKEM SOHA… (semmi nem sikerül, nem jön össze, soha nincs semmire időm, stb.). Miért rossz ez? Azért, mert – ahogy Henry Ford mondta -, ha azt gondolod, hogy képes vagy rá, vagy azt, hogy nem, mindkét esetben igazad lesz.

A fenti kifejezések negatív programként működnek, és lerombolják önbecsülésünket, éppúgy, ahogy azt a gyerekkorunkban a szüleinktől kapott destruktív kritika tette. Kapd rajta magadat, amikor a belső beszéded negatív. Állj le, és helyettesítsd pozitívval. A hatás nem fog elmaradni.