A nyughatatlan (Walk the line, 2005)

Kevés olyan film van, amit egyhuzamban teljes koncentrációval sikerül végignéznem, de a Johnny Cash életéről szóló 136 perc ilyen. Ez a mozi mestermű a maga műfajában, amit szokatlan módon a kritikák többsége is elismer.

A sztori. Johnny Cash, minden idők egyik legismertebb és legsikeresebb countryénekese harmincas évei közepére magánéleti válságba került. Cash az apjától elszenvedett gyerekkori lelki sérüléseit nem volt képes feldolgozni. Az önbecsülés hiányából fakadó folytonos önszabotázst a hírnév és a pénz csak felerősítette.

Az alkohol és az amfetamin kezdték felőrölni egészségét. Felesége elhagyta, karrierje leszálló ágba került, célok nem voltak már előtte. Életét June Carter mentette meg, akivel a turnék során ismerkedett meg.

June amellett, hogy maga is – már gyerekkorától, a Carter Family tagjaként – a countryzene csillagának számított, különleges kisugárzású ember volt. Optimizmusa, töretlen hite és akadályt nem ismerő szerelme visszahozta Cash-t az életbe.

A nyughatatlan az énekes életének ezt az időszakát mutatja be Joachim Phoenix és Reese Witherspoon fantasztikus alakításával. A film legjobb pillanatai azok, amelyekben ők ketten szerepelnek; ilyenkor izzik körülöttük a levegő. Alakításukért mindkettőjüket Oscar-díjra jelölték – a film összesen 5 jelölést kapott – a szobrot végül Witherspoon vihette haza elképesztően szuggesztív alakításáért.

Célok + önmegvalósítás = siker

A film talán azért is volt rám akkora hatással, mert egyrészt olyan volt, mintha a saját életem bizonyos epizódjait dolgozta volna fel, másrészt gyönyörűen illusztrált négy személyiségfejlesztési alapelvet, amelyekre csak ritkán gondolunk a mindennapokban.

1. Az önbecsülés problémák gyerekkorból származnak.

Brian Tracy – gyermekkorában szintén a lelki terror áldozata – mondja, hogy ötven éves korunkig dolgozunk azoknak a sebeknek a begyógyításán, amit a szüleink okoztak nekünk 10 éves korunkig.

A Cash és az apja közötti párbeszédektől összeszorult a gyomrom, mert ugyanezt a lelki terrort alkalmazta a saját apám is velem szemben annak idején. Sok, 30-40 évvel ezelőtti esemény háttere világosodott meg a film kapcsán. A sebek behegednek, de teljesen soha nem gyógyulnak meg.

2. Sikergyilkosok a saját családunkban is lehetnek.

Szomorú volt látni, ahogy Cash első felesége minden női praktikával próbálta visszatartani a férjét az énekesi pályafutástól. Számára a „rendes” állás volt csak elfogadható: nyolctól ötig a munkahely, aztán család, hétvégén pedig más, hasonló családokkal összejárás. Célok, álmok, önmegvalósítás: Vivian ezeket a szavakat nem tudta értelmezni.

Johnny Cash ezt másképp látta; érezte, hogy a jó időben van a jó helyen. A Sam Phillips tulajdonában levő kicsiny memphisi Sun Records stúdióban egyszerre indult Elvis Presley, Roy Orbison, Carl Perkins, Jerry Lee Lewis és Johnny Cash. Mindannyian megasztárok lettek; ezt próbálta a családi nyomás – hál’isten – hasztalan megakadályozni.

3. Egy férfi legfontosabb döntése, hogy kit vesz feleségül.

Számtalan példa van erre, akár itthon is: Darvas Iván, Bessenyei Ferenc, Vitray Tamás csak néhány példa arra, hogy a megtorpant nagy tehetség csak akkor tud kibontakozni, ha a háttérben ott a kedves, megértő női inspiráció.

Johnny Cash és June Carter 1968-ban kötöttek házasságot és 35 évig éltek együtt tökéletes harmóniában, a közös célok megvalósításáért munkálkodva. June 2003 májusában hunyt el, Johnny Cash 2003 szeptemberében követte imádott feleségét.

4. Csak akkor lehetsz boldog, ha a saját utadat követed.

Végül a legnagyobb tanulság: kövesd az álmaidat! A gyakorlatban ez nem egyszerű, és sokszor egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy mi is ez az álom, vagy a célok konkrétan mit jelentenek. Mindenki küldetéssel van ezen a földön; Johnny Cash feladata az volt, hogy dalaival megszépítse az emberek életét.

A nyughatatlan a www.rottentomatoes.com filmértékelő lapon 82%-os (kritikusok) és 86%-os (nézők) értékelést, a www.port.hu portálon pedig – tízes skálán – 9,3-as osztályzatot kapott.

Egyetlen gyengéje talán a filmnek, hogy a megtörtént eseményeket a hatás kedvéért néha összemossa, összességében azonban ez nem zavaró. Mint több évtizedes rajongó, szívesen vettem volna azt is, ha eredeti Cash dalok hangzanak el, de Phoenix egész jól megoldotta a feladatot.

Pozitív Mozi-izom értékelés:

Inspiráció: 10/10

Színészi játék: 10/10

Rendezés: 10/10

Forgatókönyv: 9/10

Végső verdikt: 9,8/10

A nyughatatlant 10-15 év múlva egész biztosan a klasszikusok közé fogják sorolni az életrajzi filmek között. A magam részéről pár évenként biztosan megnézem majd.