A nők és a pozitív gondolkodás
A Facebook rengeteg tanulsággal szolgálhat annak, aki igyekszik a sorok között olvasni. Most, hogy a céges oldalunk közelíti az ezer lájkolót, ez már elég nagy szám ahhoz, hogy a demográfiai adatokból érdekes következtetéseket vonhassunk le, akár olyan távolinak tűnő témában is, mint a pozitív gondolkodás.
A tények: a 25-65 közötti korcsoportból kerül ki az oldalt kedvelők 87%-a. A nemek közti megoszlás viszont meglepő: 69% ebből a nő, és csupán 31% a férfi. A hozzászólók – lájkolók, kommentelők, megosztók – között még sarkosabb a különbség: 81%-uk nő és csupán 19%-uk férfi. A 45 év felettiek között ez az arány 85% és 15%.
Ezek a számok önmagukban is érdekesek, de még inkább azok, ha figyelembe vesszük azt, hogy nem szegmentálunk nemek szerint. Személyiségfejlesztésről írok – a siker lélektanáról, a pozitív gondolkodás gyakorlatáról, és hasonló témákról -, és ez egyaránt szól férfiaknak és nőknek. A stílusomról pedig sok minden elmondható, de hogy feminin lenne, az valószínűleg nem.
Több mint két évtizede foglalkozom hálózatépítéssel, ott is hasonlóak az arányok. Régóta ismert, hogy a direkt értékesítésben – az MLM ennek egy formája – a nők aránya 75-80%.
Pár hete Zentán tartottam egy egész napos tréninget; a résztvevők 90%-a negyvenes-ötvenes, kirobbanó jókedvű és energiájú nő volt. Azóta motoszkál bennem a kérdés: mi lehet az oka a férfiak passzivitásának, zárkózottságának és távolságtartásának? A pozitív gondolkodás miért vörös posztó sokuk számára?
Kicsit távolabbról kezdem. Az elmúlt évben sokat foglalkoztam az életciklusokkal, és az emberi élet különböző szakaszainak jellegzetességeivel. Angolul ennek kiterjedt irodalma van, olyan kiváló szakemberek elemezték a kérdést, mint Jim Conway, Daniel Levinson vagy Gail Sheehy.
Egyik fontos következtetésük, hogy az elmúlt 20-25 évben minden tíz évvel kitolódott. A 30 év körüliek még nem állapodtak meg – lásd Bridget Jones -, utazgatnak, és gyakran még a szüleiknél laknak. Nem ritka az sem, hogy a negyven feletti nők gyereket vállalnak, ami korábban egyáltalán nem volt jellemző.
Életerő és energia – éppúgy, mint pozitív gondolkodás – szempontjából a mai 50 éves az egy generációval korábbi 40 évesnek felel meg, a 60 éves pedig az 50 évesnek. Nem ritka ma már az sem, ha valaki hetven felett is aktívan dolgozik a szakmájában.
Ahogy Gail Sheehy írja New passages (Új átjárók) című nagyszerű könyvében: ma az egyes életszakaszok között három váltás – átjáró – figyelhető meg. Az első 30 körül, a második 45-50 környékén, a harmadik pedig 60-65 között.
Itt jutottunk vissza eredeti témánkhoz. Az emberek többsége 45-50 éves kora körül újraértékeli – sokszor újrakezdi – az életét. Aki nem talál új utakat, és nem sikerül a pozitív gondolkodás alkalmazása, az megreked ebben az ún. életközépi válságban. A magyar férfiak nagy része ennek a csapdának az áldozata.
Míg a nők többsége 50 felett tele van energiával és szabályosan fickándozik az átalakulás után, a férfiak nem tudnak váltani. Valahol a negyvenes éveik közepén eltűnik a pozitív gondolkodás, elveszítik korábbi nyitottságukat, elmeszesedik, megmerevedik a gondolkodásuk, a múltban élnek, és a munkájukba temetkeznek. A Facebook és a direkt értékesítés csak a jéghegy csúcsa; a mélyben nagyon nagyok a problémák.
A magyar férfiak várható élettartama jelenleg 69,4 év, amivel a 94. (!!) helyen állunk a világban. Életünket gondolataink alakítják, biztos vagyok benne, hogy a pozitív gondolkodás hiánya alapvetően hozzájárul ehhez a megdöbbentően alacsony számhoz.
Külföldön a magyarokat egocentrikus, okoskodó, kötözködő, és bajkeverő zseniknek látják. Aki idejön, az mégis áradozik a magyarok vendégszeretetéről. Akkor most hogy van ez? Egyszerű: amikor idejönnek, akkor a nőkkel – is – találkoznak (és a nyitott fiatalokkal mindkét nemből). Külföldön 90%-ban a 45 feletti férfiak képviselik az országot (politikában, konferenciákon, üzleti életben).
Ne értsen félre senki. Nem húzom le a lefolyón ezt a korosztályt, hiszen magam is hozzá tartozom a 49 évemmel. Radikális gondolkodásmódbeli váltásra van azonban szükség. Zsebbe kell tenni az egót, és megtanulni a pozitív gondolkodás művészetét.
És hogy kitől? Elsősorban a magyar nőktől, akik nemcsak a legszebbek a világon, hanem a pozitív gondolkodás terén fényévekkel a magyar férfiak előtt járnak. Van külföldi példa erre, nem is egy.
Ötven éve a finneknél volt az egész világon a legnagyobb – főleg a férfiaknál – a szív- és érrendszeri betegségekből származó halálozások száma. Ekkor a finn nők összefogtak, hogy megmentsék a férjeiket. Az életmód és az étrend átalakításával néhány évtized alatt 80%-kal (!!) csökkentek a halálozások. Ma a finn az egyik legegészségesebb társadalom Európában.
A nők nagyobb szerepvállalását minden téren segíteni és támogatni kell. A világ megváltozott, a pozitív gondolkodás az egyik fő trend, nekünk is alkalmazkodnunk kell hozzá. Oda kell figyelnünk a nőkre, akik ebben jobbak nálunk. Szó szerint az életünk múlhat rajta.
Pont a hétvégén láttam egy részben ehhez kapcsolódó filmet: Fordulópont – az ambíciótól az értelemig, Dr. Wayne W. Dyer filmjét.
https://meditacionk.blogspot.hu/2011/07/fordulopont-az-ambiciotol-az-ertelemig.html
1:09:40-kor kezdődik az a rész, ami megmagyarázza, milyen életszakaszbeli változásokon mennek keresztül a nők és a férfiak életük során. Megdöbbentőek az adatok, hiszen a nők sokszor bele vannak kényszerítve egy társadalmi elvárásba: család összetartó és harmonizációs szerepük van, de a női lét azért ennél jóval többről szól a pozitívan gondolkodók, normális értékrenddel rendelkező, ambíciózus nő számára. Erre azonban csak az életük későbbi szakaszában ébrednek rá általában a nők.
Így van, ezért van annyi kiteljesedett ötvenes nő. Akkorra jut el odáig, hogy teljesen önmaga tud lenni. A férfiak sokszor sajnos éppen ellenkezőleg, 50 után kerülnek maguk alá.—- Közben megnéztem a filmben is az idevágó részt, zseniális. Dyer lényegében ugyanarról beszél, amiről írtam, csak jóval elegánsabb stílusban 🙂
Nagyon jó, és tanulságos cikk. A korosztály egyik képviselőjeként maximálisan egyetértek a leírtakkal. Nőknek is elgondolkodtató, hogy mit választanak negyvenes éveik táján. Belekeserednek abba, hogy a világ, és környezetük nem olyan, amilyennek elképzelték, kilátástalan harcot vívnak mások megváltoztatásáért, majd belefásulnak a kudarcba, és jöhetnek a betegségek, a keserű öregség.
A cikkben említett nők ezzel szemben virulnak, szépülnek, értelmet és célokat adnak az életüknek, és valóban áldássá válnak környezetüknek. Lehet választani!
Remélem nem veszed rossz néven, hogy cikkedet én is megjelenítettem honlapomon!
Köszönöm Zita!
Rajta vagyok a blogod RSS feedjén, láttam a megosztást, amit szintén köszönök! (Mintha 2x lenne a szöveg egymás után, de talán csak nálam.)
Egy csapatban vagyunk, az ország gondolkodásmódjának az átalakításán dolgozunk, ki-ki a saját eszközeivel.
A nőknek ebben óriási szerep fog jutni.
Most van bejegyzés alatt a Magyar Személyiségfejlesztő Szövetség, remélem ott is tudunk majd együttműködni.
Turbós szép napot,
Tibor
Köszönöm Tibor!
Valóban kétszer volt, a nagy adventi készülődésben észre sem vettem! 🙂
Mivel magam is “élem” amiről szó van, különösen örültem a cikkednek! Remélem sok emberhez eljut!
Mennyire örülök,hogy rád találtam Tibor!
Bocsi,hogy tegezlek,csak azért ,mert én is 49 éves vagyok,és habitusban nagyon hasonló hozzád,csak én nő vagyok!
Naná,hogy a pozitív gondolkodású,kirobbanó formában lévők közül!
Én is úgy gondolom,hogy ezt tovább kell adnunk.
Óvó néni vagyok,naponta bűvölnek el a kicsik és én cserében jól vagyok köztük,azt a mintát adom át,hogy minden megoldható együtt,egymást segítve,POZITÍVAN GONDOLKODVA!
Minden jót!
Ildikó
Szentesről
:-))))
Szerintem a 10-20 évvel késett “csúszások” oka, a hiányos neveltetésben, a sekélyes oktatásban és a lelki éretlenségben keresendő.
A lélek fejlődése nem követi az életkort. Ezért szülnek későn a nők, sokan 60-70 éves korban lesznek apukák, mert ha nem teljesíthetné be a vágyait, nem érezné jól magát. Tehát sokszor mire felelősségteljes felnőtté válik valaki, időnként 30 évvel idősebb a teste.
A cikk nagyon jól szemlélteti a csúszásokat.
Sri Bhagavan spirituális tanító is beszél az Élet négy szakaszáról.
Könnyen átlátható, mitől vannak a csúszások.
https://www.youtube.com/watch?v=CvB5TsyOSp4
🙂
“Valahol a negyvenes éveik közepén eltűnik a pozitív gondolkodás, elveszítik korábbi nyitottságukat, elmeszesedik, megmerevedik a gondolkodásuk, a múltban élnek, és a munkájukba temetkeznek. “