Gondolkoztál már azon, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az életünk, ha a férfiak és a nők megtanulnának hatékonyabban kommunikálni egymással? Kevesebb konfliktusunk lenne, megértenénk a másik nem “kódolt nyelvét”, és mindig nagyszerűen kijönnénk egymással, ha a munkahelyi kommunikáció kiválóan működne.

Férfiak és nők azonban másképpen kommunikálnak. Ez a munkahelyen is így van, ahol életünk jelentős részét töltjük. Ha javítani akarjuk a nemek közötti kommunikációt, először azt kell megértenünk, hogy mi frusztrálja az egyik, illetve a másik oldalt. Tudni kell, hogy min kellene változtatnunk.

Nemzetközi felmérések szerint ezek a nők legnagyobb munkahelyi kihívásai a férfiakkal:

Kirekesztik / kihagyják őket (bizonyos csoportokból / döntésekből).

Mivel a legtöbb cégnél még mindig férfiuralom van, ha formailag nem feltétlenül szükséges egy nő kollégát meghívni egy mítingre, akkor a férfiak ezt sokszor „elfelejtik”. Ugyanez a kirekesztés előfordulhat egy informális folyosói beszélgetés, egy kollegák közötti sörözés vagy egy esti bowlingozás kapcsán is.

Nem kérik ki / nem veszik figyelembe a véleményüket.

A nők általában empatikusabban, több emberi tényezőt és paramétert figyelembe véve hozzák meg döntéseiket. Ehhez idő kell. A férfiak mindebből sokszor – tévesen – azt a következtetést vonják le, hogy a nő nem tud dönteni.

Pedig tud, csak esetleg jobban átgondolja. A férfiak azonban a nagy „nyomulásban” sokszor inkább ki sem kérik a véleményét. Így gyorsabb és kényelmesebb, legalábbis rövid távon.

Rájuk erőltetik a férfiak gondolkodás- és viselkedésmódját.

A már említett férfiuralom miatt a munkahelyek jellemzően maszkulin jellegűek. Minden egyszerű, célszerű, praktikus, de kevésbé kellemes, otthonos, vagy barátságos. Emberi oldalról a verseny dominál, az eredményorientáltság, a kommunikáció rövid, célratörő. Nem ritka a „csúnya” beszéd. A kisebbségben levő nők „fiúsítva” vannak, de ők ezt nem igazán élvezik, inkább csak elviselik.

Nem értékelik megfelelően a munkájukat / teljesítményüket.

Az elismerés mindenkinek nagyon fontos. A férfiak is hiányolják ezt, ha elmarad, de az eredmények, a szakmai fejlődés és főleg persze a pénz egy férfi számára általában bőséges kárpótlás az elmaradt dicséretekért. A nők másként „működnek”. Nekik az elismerés, a dicséret, egy „jó szó”, a „nélkülözhetetlen a munkám a csapatnak” érzése elengedhetetlenül fontos.

A másik oldal. A férfiak legnagyobb munkahelyi kihívásai a nőkkel a munkahelyi kommunikáció terén:

Odafigyelő és empatikus viselkedés megválasztása.

A férfiak egyik erőssége a fókuszálás képessége. Amikor a férfi eldönti, hogy tudatosan odafigyel a nőkollégákra, akkor megváltozik minden. A változás azonban lassú, mert nem tudja, hogyan is kellene mindezt a gyakorlatban csinálni. Apjától, főnökétől nem látta, neki kell mindent kikísérleteznie.

Megbirkózás a nők – számukra – túl erős érzelmi reakcióival, „kitöréseivel” és „viharaival”.

A nők többsége erősebben éli meg az érzelmeit, mint az „átlag” férfi. Ez egyrészt genetika. A nők limbikus rendszere fejlettebb, mint a férfiaké, ezért a nő könnyebben hívja elő az emlékeit és intenzívebben éli meg az érzéseit. Másrészt szocializáció is: a tanítás, hogy „a fiúk nem sírnak”, nem múlik el nyomtalanul. A férfit ezért gyakran kihívás elé álltják a nő erősebb érzelmei.

Annak kezelése, amikor a nem megfelelő / érzéketlen viselkedésükért hibáztatják őket.

A férfi hajlamos a céljaira és az eredményekre fókuszálni. Végül is ezért dolgozunk itt, nem igaz? De igaz, de a nő akkor is szívesen vesz egy kis beszélgetést, kapcsolatépítést. Ez még hatványozottabban igaz, ha valamilyen problémája van. Ilyenkor érzéketlenségnek élheti meg, ha a férfi kolléga nem vesz erről tudomást. Pedig nem érzéketlen, csak sokszor tényleg nem veszi észre.  

Általában véve: a tanácstalanság / összezavarodottság érzése.

Ma, a 21. század első harmadában a férfiak többségére jellemző egyfajta útkeresés a másik nemmel való megfelelő kommunikáció és viselkedés kiválasztásakor. Vélhetőleg ez néhány évtized múlva javulni fog, ahogy az új generációk már beleszületnek az új szerepekbe.

Addig is azonban sok-sok türelem kell mindkét oldalról, hogy munkahelyen és a magánéletben is harmonikusan és eredményesen tudjunk kommunikálni és együttműködni egymással.