Önbizalom vagy önbecsülés?

Önbizalom vagy önbecsülés?

1972. december 26-án a Madách Kamara esti Candida előadásának időpontja vészesen közelgett, és az ügyelő egyre gondterheltebben pillantott az órájára. Az egyik főszereplő – a színház ünnepelt sztárja, Domján Edit – késett, pedig rá ez egyáltalán nem volt jellemző. A színészkollégák rosszat sejtettek.

Mensáros László és Bálint András taxiba ültek, hogy személyesen bizonyosodjanak meg: nincsen komolyabb probléma. A Fürst Sándor utcai garzonba csak az ajtó feltörésével tudtak bejutni, de már túl késő volt. A halottkém jelentése szerint Domján Edit akkor már több órája nem élt.

A sziporkázóan tehetséges színésznő előző nap töltötte be a negyvenedik életévét. Baráti körében gyakorta beszélt arról, hogy nem akar öreg színésznő lenni. Az öngyilkosságot gondosan kitervelte, semmit nem bízott a véletlenre; véglegesen el akart menni erről a világról. Önmaga számára Domján Edit egyenlő volt a sugárzó fiatalsággal, és ha ez elmúlott, nem létezhet többé Domján Edit sem. Az önbecsülés probléma tipikus tünete.

Szécsi Pál és Domján Edit

önbecsülés problémák: Szécsi és DomjánA tragikus eset talán Domján nagy szerelmét, a szintén önbecsülés gondokkal küszködő Szécsi Pált rázta meg a legjobban. Csupán két hónappal korábban szakítottak. Kapcsolatuk nem bírta ki a kor legnépszerűbb táncdalénekesének hangulatingadozásait, nőügyeit és mértéktelen alkoholizmusát. Palika – ahogy mindenki hívta – soha nem heverte ki a színésznő halálát, amiért kizárólag magát okolta. Kis idő múlva utána ment: 1974 áprilisában – nyolcadik kísérletre – szintén önkezével vetett véget az életének.

Két tragikus életsors, ami egy rövid ideig összefonódott. Rengeteg közös volt kettejükben: a hányatott gyerekkor, a művészi zsenialitás, az elképesztő népszerűség, de mindenekelőtt az önbecsülés kínzó hiánya.

Kívülről mindketten rendkívül magabiztosnak és boldognak látszottak, ez azonban nem volt több a külvilágnak szóló színjátéknál. A hangos sikerek ellenére belül folyamatosan kételkedtek önmagukban.

A külső elismerés nem pótolhatta saját maguk belső elfogadását, az önbecsülés érzését. A kontraszt – a pszichológia nyelvén: kognitív disszonancia – akkora volt, hogy egy ponton túl már nem bírták a nyomást, és a halálba menekültek előle.

Az önbecsülés hiánya: tragikus következmények

önszabotázs önbecsülés probléma miattA jelenség nem egyedi. Nyomasztóan magas azoknak a hírességeknek a száma, akik kivételes képességeikkel óriási sikereket érnek el, a külvilág felé lehengerlő önbizalmat mutatnak, ugyanakkor belül küzdenek az önbecsülés hiányával, és egyvalakit nem tudnak becsapni: önmagukat.

Az önbecsülés krónikus hiánya legtöbbjüknél önszabotázshoz és sok esetben tragédiához vezet.

Néhány külföldi példa:

Marylin Monroe
Elvis Presley
Marlon Brando
Charlie Sheen
Mel Gibson
Whitney Houston
Johnny Cash
Mickey Rourke
Kurt Cobain
Janis Joplin
James Dean
Liza Minelli
Honfitársaink közül: József Attila, Márai Sándor, Kabos Gyula, Latinovits Zoltán, Soós Imre, Cserháti Zsuzsa, Kocsis Sándor, Albert Györgyi, Mary Zsuzsa, Zámbó Jimmy, és még sorolhatnánk.

Mindannyian kiemelkedően tehetséges és sikeres emberek. Mi okozta hát azt a tengernyi szenvedést, amin életük során keresztül kellett menniük? Az önbecsülés hiánya, vagy még pontosabban az, hogy a külső dolgokra épülő önbizalom illúzióját összetévesztették a belső stabilitáson nyugvó önbecsülés érzésével.

Az már önmagában elgondolkoztató, hogy két különböző kifejezés írja le – nemcsak a magyarban – a pozitív énképet: az önbizalom (self-confidence) és az önbecsülés (self-esteem). Látszatra ugyanaz a kettő. Vagy mégsem?

A siker csapdája

Fiatalon mindannyian – ki jobban, ki kevésbé – a sikert hajszoljuk, mert ebben véljük megtalálni az önbecsülés forrását. Húszas-harmincas éveiben a legtöbb ember ugyanazokkal a dolgokkal azonosítja a nagybetűs SIKERT.

Ezek általában a következők:

  • Hatalom.Magas beosztás/pozíció nagy cégnél, egyetemen, politikában.
  • Pénz. Minden, ami ezen megvehető: ruhák, ékszerek, autók, nagy ház, műszaki cikkek, márkás „cuccok”, utazás, vitorlázás, síelés.
  • Papírok. Diplomák, tagságik, publikációk, kitüntetések, díjak.
  • Jó külső. „Bombanő / csúcspasi”. Szépség mindenáron: testépítés, szolárium, fogyókúra, szilikon, botox. Lényeg, hogy az ismerősök sárguljanak az irigységtől.
  • Különleges egyéni teljesítmény. Sportban, üzletben, hálózatépítésben, showbusinessben, csajozásban, Guinness-rekord megdöntésében, színpadon előadóként.

Úgy tűnik, ezt a csapdát csak kevesen tudják elkerülni. Hiába figyelmeztet Jézus, Buddha, Konfucius, Salamon, a Biblia, Arisztotelész, az összes filozófus és a bölcs öregek, hogy ne tegyük, mégis elvakít a csillogás.

De tulajdonképpen mi is ezzel a gond? Az, hogyha az önbizalom növelését kizárólag külső eszközökkel akarjuk elérni – belső átalakulás nélkül -, akkor a tűzzel játszunk.

Minden, ami kívülről jön, átmeneti: vagy elveszítjük, vagy egy idő után megszűnik a hatása. Tartós önbizalom – ahogyan azt Szécsi Pál és Domján Edit tragikus sorsa is aláhúzza – csak a belső fejlődésre épülő sziklaszilárd önbecsülés segítségével érhető el.

(Megjelent az MLM magazin 2012. júliusi számában.)

Ha tetszett, oszd meg!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.