A keresztesek és Konstantinápoly kifosztása

A keresztesek és Konstantinápoly kifosztása

Az 1202 és 1204 között lezajlott negyedik keresztes háborúban a keresztény seregek elfoglalták és kifosztották a Bizánci Birodalom fővárosát, Konstantinápolyt (ma Isztanbul). A tragikus testvérháborúnak azonban volt egy máig ható, pozitív következménye is: a reneszánsz megszületése.

Az erős pápai befolyás alatt álló nyugat-európai területeken a nagy ókori szerzők klasszikus tudást hordozó műveinek jelentős része tiltólistán volt, mint a katolikus hitre veszélyes, eretnek tanítás. Igazából persze nem is maradt fenn túl sok ókori kézirat, mivel a népvándorlás kori barbár betörések alatt ezek nagy részét elpusztították.

Amikor a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt, a város könyvtáraiban megtalálták az összes ókori szerző művét görögre lefordítva. Bizánc a Római Birodalom örökösének tekintette magát, tehát ott a görög és római klasszikusok betiltása szóba sem került.

A keresztesek 1261-ig tudták megtartani a várost, és ez a fél évszázad elég volt arra, hogy görögről latinra fordítsák a nagy ókori műveket, amelyek így eljutottak Nyugat-Európa nagy kulturális központjaiba.

A nyugati civilizáció az ókori görög és római kultúrkincsre épül. Ha ezek a művek nem jutottak volna vissza, akkor nincsen reneszánsz, és az emberiség egész történelme teljesen másként alakul.

Ma már természetesnek tekintjük az elmúlt 5-600 év vívmányait – a könyvnyomtatástól a társadalmi egyenlőségen át az internetig -, de az 5. és a 14. század között Európára a stagnálás és sötétség volt jellemző. Az arabok és a kínaiak is fényévekkel megelőztek minket. A nagy változást a rinascimento hozta el.

Miért hozott a reneszánsz ilyen óriási változást? Mert megváltoztatta az emberek gondolkodásmódját. Elkezdték olvasni Arisztotelészt, Platónt, Plutarkhoszt és a többi nagy klasszikust, ami által radikális módon és fénysebességgel változott meg a világlátásuk.

Mondhatod, hogy jó-jó, ez egy jópofa és érdekes történet, de mi közöm nekem mindehhez? Plutarkhoszhoz talán nem sok, de ahhoz rengeteg, hogy minden változás a gondolkodásmóddal indul el, és ezt az esetek 99%-ában valamilyen külső input – információ, tudás, ötlet, gondolat – generálja.

Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy minden infó, ami az életed gyökeres – pozitív – megváltoztatásához szükséges, az rendelkezésre áll. Minden. Az összes területen. Ott van karnyújtásra, csak éppen nem nyújtod ki a karod érte. Mint ahogy a kora középkor emberének is ott volt, csak éppen nem tudott róla.

Amikor azt mondom az embereknek, hogy olvassanak el heti egy önfejlesztő könyvet, azt mondják, nincsen idejük. Amikor azt mondom, hogy menjenek el negyedévente legalább egy személyiségfejlesztő szemináriumra, azt mondják, nincsen idejük. Hallgassanak napi 1 óra önfejlesztő hanganyagot? Kitaláltad. Nincs idejük.

Az, hogy valaki a saját egyéni „sötét középkorában” marad, az mindig egyéni döntés. Én a magam részéről nem akarok ott maradni, ezért időt és energiát nem kímélve tanulok és fejlesztem magamat. Azt gondolom, hogy aki el akarja érni a céljait, annak egész egyszerűen nincsen más választása.

A helyzet az, hogy rendelkezésre áll minden információ, amivel pár év alatt teljesen rendbe teheted a szakmai pályafutásodat, a pénzügyeidet, a párkapcsolatodat, az energiaszintedet, stb. stb. De amit jelenleg tudsz, abból már kihoztad a maximumot. Ha többet akarsz, akkor fejlődni kell. Hozd meg a döntést, mert megéri: néhány év múlva csodát fogsz látni.

Ha tetszett, oszd meg!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.