Jelen van az életedben az önszabotázs?

Jelen van az életedben az önszabotázs?

Pár napja bukkantam arra a hírre, hogy a tokaji írótáborban egy kollégája leütötte az országos hírű írót, akit 8 napon túl gyógyuló sérüléssel vittek kórházba (azóta már jól van). És hogy miért? Mert hamisan énekelt. Hihetetlen. Eredmény: rendőrségi kihallgatás, bíróság, a közvélemény utálkozása és az írótársak kiközösítése.

Az eset újra ráirányította a figyelmemet az önszabotázsra. Mindannyian tapasztaltuk már az önszabotázs jelenségét a saját életünkben. Halogatunk egy megígért hívást, elfeledkezünk egy fontos találkozóról, túl sokat eszünk-iszunk, nem küldjük el azt a bocsánatkérő emailt, vagy a rossz pillanatban mondjuk a rossz mondatokat, ami adott esetben egy kapcsolat vagy barátság végét jelenti.

Vannak súlyosabb esetek is: Zámbó Jimmy halálos játéka a pisztollyal, Stohl András autóbalesete, Zalatnay hitelfelvétele, Charlie Sheen, Mel Gibson és sok más sztár önpusztító életmódja. Sajnos nem kell túl sokat keresni; példákkal tele a közelebbi és távolabbi környezetünk.

Az önszabotázs pontos megértéséhez először nézzük a definíciót. Önszabotázsnak nevezzük, amikor tudatosan vállalt szavaink és cselekedeteink következményeként tönkretesszük elért sikereinket, kompromittáljuk magunkat és aláássuk hőn áhított céljaink megvalósulását. Normális ember ilyet nem tesz, nem igaz? Sajnos nem.

Következzen hét kevésbé nyilvánvaló tünet, amiből megtudhatod, hogy az életedben jelen van-e az önszabotázs.

1. Félsz a sikertől.

Kérdezheted: jó, de azt honnan tudom, hogy félek? Onnan, hogy nem ragadod meg a kínálkozó lehetőségeket, bármiről is legyen szó: költözés, állásinterjú, férjhez menés, idegenek megszólítása, befektetés, üzleti ötlet, egy rossz kapcsolat leépítése, stb. Igazából itt amiről szó van, az a félelem a változástól. Leküzdeni pedig úgy lehet, hogy a változást megtanuljuk úgy tekinteni, mint az élet elválaszthatatlan részét, amivel fejlődhetünk és jobbá tehetjük az életünket.

2. Nem tudsz dönteni több opció között, és ezért lebénulsz.

Melyik állást válasszam, ki legyen a férjem/feleségem, stb. lásd fent. Ez egy klasszikus önszabotázs. Sokan addig várnak a döntéssel, amíg két szék között a padlóra esnek. A megoldás az, hogy egy ponton belevágsz és cselekszel, lesz ami lesz. Úgy még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna – mondta a nagymamám, és igaza volt.

3. Kiszállsz a nehézség első jelére.

Bármibe is fogunk, eljön az a pillanat, hogy bekeményedik a helyzet, vagy éppen kilátástalanná válik, esetleg átmegy favágásba a korábban kellemes tevékenység. Ilyenkor erőből kell túljutni a szituáción, ami kőkemény kitartást igényel. Ha „kiszálló” típus vagy, akkor garantált, hogy búcsút inthetsz a komolyabb céljaidnak.

4. Szórod a pénzt.

Még egy klasszikus. Ha valaki irracionálisan költi el a pénzét, akkor a háttérben biztosan valamilyen kompenzáció áll, és itt az idő kideríteni, hogy mi az pontosan, mielőtt nagyobb problémát okoz.

5. Elpocsékolod az idődet.

Az idő olyan erőforrás, ami véges és amit felhasználtunk belőle, soha nem szerezhetjük vissza. Aki nem osztja be végtelenül célratörően és hatékonyan az idejét, az lényegében azt mondja ezzel, hogy saját magát sem tartja túl sokra. Ha becsülöd magadat és ezáltal az életedet is, akkor az idődet is kellene, hiszen ahogy Benjamin Franklin mondja, ebből áll az élet szövete.

6. Nem vállalsz teljes felelősséget.

Alacsony tudatossági szinten az emberek hárítják a felelősséget. Egyszer kell csak azonban rádöbbenni ennek tragikus voltára, és az ember azonnal leszokik róla. Ha ugyanis más a felelős a dolgokért, akkor a sorsom is más kezében van. Na, ezt a magam részéről soha nem szeretném érrezni. Úgyhogy rendben Neo, a pirosat vagy a kéket választod?

7. Mindenre tudsz egy jó okot, amivel kidumálod magad.

A képzett önszabotőrök mindent meg tudnak magyarázni. Az ilyen emberen sajnos nem lehet segíteni, mert a legnagyobb ostobaságot is racionális köntösbe öltözteti, és nem kíváncsi más véleményre. Ennek kiküszöbölésére meg kell tanulnunk magunkat kívülről figyelni és elkapni a „vezérhangyát”, vagyis rögtön elcsípni az önszabotázst okozó irracionális gondolatot, amivel magát az önszabotázst is jelentősen képesek leszünk csökkenteni.

Ha tetszett, oszd meg!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.